Milton

Most össze kéne szedni egy pár dolgot magamról? Uhh , ebben sosem voltam jó. Na , de azért megpróbálom. Milton vagyok , méghozzá Milton Foxx , és nem-nem nem vagyok fiú. Van egy bátyám Jude , ne kérdezzétek mivolt a szüleimmel névválasztásnál. Kedvenc együttesem a Maroon 5 , és Adam Levine a celebrity chrushom. Legjobb barátnőm Blair , és az unokatesóm. Na elég is lesz belőlem , a végén még egoistának fogok tűnni .

*06:09*

*Animals , just like animals , animals like animals*

Énekelte az ébresztőm mindaddig, amíg le nem csaptam. A későn kelés volt mindig is az én műfajom, de sajnos reggelente ezt az erőmet, nem nagyon tudtam fitogtatni. Betettem az éppen aktuális kedvenc dalom, ami a Maps volt. Bevetettem az ágyam, össze szettem a szennyest megfésülködtem, és lementem reggelizni. A dadánk már sütötte a palacsintát. Furcsa? Egy kicsit. Mary még kiskoromban került hozzánk, azóta itt dolgozik csak, mióta anya sokat van távol a munkája miatt azóta egy műszakos dada, és egy műszakos anyuka. Nagyon szeretem őt.

Leültem enni, addig elkészítette az uzsonnámat, amiben egy szendvics és egy kis meglepetés volt található. Vissza mentem a szobámba, összeraktam a táskám és elbúcsúztam az otthonlévőktől. Felpattantam a robogómra, majd elindultam az iskolába. Útközben bementem a Starbucksba és kértem egy forró csokit. A gimiben javában tartott a diákok által elnevezett dolgozat hét első része, ami nem más, mint az őszi szünet előtti egy hét. Mi ma csak kémiából írtunk , amit furcsa módon eléggé szeretek. Még befejeztem az italomat , majd bebaktattam az öreg romos épületbe. Az előtérben éppen beleütköztem , szó szerint Lee-be.

-Picúr , a végén még elsodorlak.-mondta röhögve , majd megölelt.

-Neked is sziaa. Neked az óvodában nem tanították, hogy másokat nem nevetünk ki a magasságuk miatt?-kérdeztem nevetve.

-Csak neked , még mindig maradok a Picúrnál. Na megyek , majd fent találkozunk.-mondta majd elment.

Hát igen, Lee a kosárcsapat vezetője , de szerintem csak véletlenül kapta meg a postot , mert túl kicsi kosarasnak , mert csak 223 centi. Igen , erről lehet engem felismerni , a szarkasztikus humoromról. Leehez képest én egy baktérium sem vagyok. Mentem tovább a folyosón, fel a lépcsőn , majd balra , elhajoltam egy alma előtt , lehajoltam egy replő elött , majd leültem a helyemre. Mindezt már rutinszerűen.